Ne ítélkezz! - 5. rész

Sziasztok!

Hosszú kihagyás után, de meghoztam a következő részt. Egyébként úgy tervezem, hogy ezen kívül 3-4 rész lesz még, mivel nem szeretném sokáig nyújtani a történetet.

Sajnos ez a fejezet, kicsit rövidke lett, de gondoltam adok némi életjelet magamról, hogy tudjátok, nem tűntem el végleg. :)

Jó olvasást! Puszi: Vicky11

Daniella egész nap azon töprengett, hogy mi lenne a legjobb döntés, amit hozhat. Tudta, hogy emiatt a kapcsolat miatt mindketten hatalmas bajba kerülhetnek. Márk elvesztheti az állását, és az egész karrierje veszélyben forog. Hónapok óta arra vágyott, hogy Márkkal lehessen, most mégis sokkal bonyolultabbnak tűnt minden. Hiába tudta, hogy a férfi is szereti őt, nem akart mindent kockára tenni, főleg mivel Márk nagyobb büntetést kapna.

Tíz perc, gondolta, és újra kettesben lesznek. Remélte, hogy lesz annyi ereje, hogy megmondja a férfinek, véget kell vetniük ennek a kapcsolatnak.

Mielőtt elindult, megbizonyosodott róla, hogy szobatársai már alszanak, majd halkan végigosont a folyosón. Márk már a kertben várta hatalmas mosollyal az arcán. Mikor Daniella odaért hozzá, meg akarta csókolni, ám a lány elfordította a fejét.

- Történet valami? - kérdezte aggódva, mert észrevette, hogy a lány kerüli a pillantását is. – Tettem valami rosszat?

- Nem, nem erről van szó. Csak beszélnünk kell. – Próbálta összeszedni a gondolatait, ám nehezen bírta megállni, hogy ne omoljon azonnal a férfi karjaiba.

- Rendben. Miről szeretnél beszélni? – Feszültsége nem csillapodott, egy rossz érzés kerítette hatalmába.

Laura néhány lépéssel eltávolodott a férfitől, és úgy kezdett el beszélni.

- Ami tegnap történt, nagy hiba volt. Nem szabadott volna így lennie. Úgy gondolom, mindkettőnknek jobb lenne, ha csak tanár – diák kapcsolat maradna közöttünk.

Márk megdöbbenve hallgatta, amit Daniella mond, nem akarta elhinni, hogy tényleg ezt mondta.

- Ez nem mondhatod komolyan! Azt mondtad, hogy szeretsz! Együtt mindent meg tudunk oldani! – Márk hevesen magához ölelte a lányt, hogy szavait nyomatékosítsa, ám ő eltolta magától.

- Sokkal jobb lesz így… - mondta, majd elindult vissza az épületbe, miközben már patakokban folytak a könnyei.

- Daniella… Kérlek… Szeretlek…

- Sajnálom… - szólt még vissza Daniella, ám tudta, ha megfordulna, nem tudná otthagyni a férfit, ezért beszaladt a hotelba, ám ahelyett, hogy visszament volt a szobába, az üres aula felé indult, és reménykedett benn, hogy Márk nem követi.

Egyedül akart lenni a fájdalmával, és a bűntudatával. Tudta, hogy nagyon megbántotta a férfit, és arra is csak halvány esélyt látott, hogy valaha is megbocsájt neki. Az esze azt mondta neki, hogy helyes döntést hozott, ám a sajgó szíve az ellenkezőjét súgta.

Hírek!

Sziasztok!

Mint azt már észrevehettétek, sajnos nem tudok minden nap új részt feltenni. Mióta folytatódott a suli, nem sok szabadidőm van, főleg mivel közeleg a félév. Ezért szerettem volna még a szünetben befejezni a történetet, ám ez nem jött össze, mivel nem akartam összecsapni. Ám így most csak heti egy frissel tudok szolgálni, és azzal is csak hétvégén. Nagyon sajnálom, de tényleg nincs időm, és energiám a tanulás mellett annyit írni. Remélem meg tudtok érteni, és továbbra is olvasni fogjátok a történetet.

Puszi: Vicky11

Ne ítélkezz! - 4. rész

Daniella néhány órával később Márk karjai között ébredt. Boldognak és nyugodtnak érezte magát, és mosolyogva figyelte az alvó férfit. Az ablakon csak a csillagok és a Hold fénye szűrődött be, de már kezdett hajnalodni. A lány nem akarta, hogy reggel bárki a férfi szobájában találja, ezért óvatosan kimászott az ágyból, összeszedte a ruháit, és beosont a fürdőszobába. Egy forró zuhany jót fog tenni, gondolta, ezért megnyitotta a csapot, és beállt a víz alá.

Hiába volt boldog, mégis most sokkal jobban össze volt zavarodva. Szeretett volna magyarázatot kapni a dolgokra, ám félt attól, hogy Márk mit mondana. Daniella elhatározta, hogy amint lehet, tisztázzák a dolgokat, de még nem volt rá felkészülve. Remélte, hogy nem csapott túl nagy zajt, és nem ébresztette fel a férfit, ám amikor kilépett a fürdőszobából Márk már ébren várta. Daniella egy pillanatra megtorpant, majd mintha természetes volna, a köntöséért ment, és elindult az ajtó felé.

- Ugye nem gondolod, hogy csak így elmehetsz? – szólalt meg Márk.

- Nem tudom, már fogalmam sincs róla, hogy mit gondolja – vallotta be őszintén Daniella, a férfi tekintetét kerülve.

- Gyere ide, kérlek – nyújtotta ki Márk a kezét.

Daniella néhány másodpercig hezitált, majd elfogadta a felé nyújtott kezet, és odabújt a férfihoz. Megnyugtatta, ahogy Márk átölelte, de mégis motoszkált benne a kérdés:

- Mi lesz most velünk? – Ismét nem nézett a férfi szemébe, már várta az elutasítását.

- Fogalmam sincs. Viszont egy valamit tudok… - A lány álla alá csúsztatta a kezét, és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen – Szeretlek.

Daniellát meglepte a férfi vallomása, és majd kiugrott a bőréből a boldogságtól.

- Én is szeretlek – mondta mosolyogva, és már éppen megcsókolta volna a férfit, amikor valaki kopogtatni kezdett az ajtón.

- Te jó ég, ki lehet az? – Daniella nagyon megrémült, és érezte, hogy a férfi is.

- Kovács tanár úr, bocsánat a zavarásért, de beszélhetnénk egy pillanatra?

Daniella rémülete fokozódott, ahogy meghallotta a tanárnője hangját.

- Semmi baj, menj be a fürdőszobába, majd szólok, ha kijöhetsz! Megpróbálom gyorsan lerázni – suttogta Márk, és megvárta, hogy a lány eltűnjön a fürdőben. – Jó reggelt tanárnő! Miben segíthetett? – nyitott ajtót a férfi, de nem állt szándékában beengedni a nőt.

- Remélem, nem én keltettem fel, de lassan a diákokat is fel kell ébreszteni. Megtenné, hogy beszél az idegenvezetőnkkel addig, míg én végig járom az emeletet, és beszélek Daniellával?

- Daniellával? Miről? – kérdezte aggódva a férfi, de a tanárnőnek ez fel sem tűnt.

- A szálloda igazgatója azt mondta, hogy valami hiba történet, és azt a szobát már kiadták másnak, de az egyik emeleti szobába tud betenni egy pótágyat. Amikor jöttem, úgy láttam, hogy már világított a lámpa Daniellánál, úgyhogy megyek és beszélek is vele – mondta és már el is indult a szoba felé.

- NE! – szólt utána Márk, mire a tanárnő megtorpant. – Úgy értem, hogy hagyja csak, majd én beszélek vele. Szerintem jobb lenne, ha minél előbb felkeltené a többieket, úgyis nehezen megy nekik a reggeli készülődés. – Márk idegesen várta a tanárnő válaszát, aki először meglepődött arcot vágott.

- Rendben, igaza van – mondta néhány másodperc gondolkodás után, majd a lépcső felé vette az irányt.

Daniella eközben a fürdőszobából hallgatózott, és alig várta már, hogy elmenjen a tanárnője. Nagyon ideges volt, és mikor Márk benyitott hozzá, ő nyomban szorosan átölelte.

- Semmi baj, drágám! Viszont jobb lenne, ha most visszamennél a szobádba. Hallottad, amit Erika tanárnő mondott?

- Igen, hallottam. De ha én most másik szobába kerülök, akkor mikor fogunk tudni beszélni?

- Egyenlőre még nem tudom, de biztos meg fogjuk tudni oldani. Szeretjük egymást, és csak ez a fontos. A többit majd megoldjuk valahogy.

- De éppen ez az! Hogyan fogjuk megoldani? Az ember nem fogják jó szemmel nézni, és te bajba is kerülhetsz miattam.

- Szerintem ezt ne most beszéljük meg, mert lassan mindenki fel fog ébredni, és bárkinek feltűnhet, hogy együtt töltöttük az éjszakát. Valahogy megszervezem, hogy este tudjunk találkozni.

- Rendben van. Szeretlek! – Daniella az ajtó felé indult, ám a férfi elkapta a karját.

- Én is szeretlek – mondta, majd megcsókolta a lány. A csóktól mindkettőjükben újra felizzott a vágy, ám a folyosó egyre zajosabb lett.

- Mennem kell – suttogta Daniella, és az ajtó felé indult.

- Várj, előbb körülnézek! – előzte meg a férfi, és kinézett az ajtón. – Rendben! Este találkozunk – engedte ki Daniellát az ajtón, és addig figyelte, míg a lány be nem ment a szobájában.

Sziasztok! Sajnos, ez a fejezet most nem sikerült túl jól, viszont egy kicsit hosszabb lesz a történet, mint terveztem.

Puszi: Vicky11