Ne ítélkezz! - 5. rész

Sziasztok!

Hosszú kihagyás után, de meghoztam a következő részt. Egyébként úgy tervezem, hogy ezen kívül 3-4 rész lesz még, mivel nem szeretném sokáig nyújtani a történetet.

Sajnos ez a fejezet, kicsit rövidke lett, de gondoltam adok némi életjelet magamról, hogy tudjátok, nem tűntem el végleg. :)

Jó olvasást! Puszi: Vicky11

Daniella egész nap azon töprengett, hogy mi lenne a legjobb döntés, amit hozhat. Tudta, hogy emiatt a kapcsolat miatt mindketten hatalmas bajba kerülhetnek. Márk elvesztheti az állását, és az egész karrierje veszélyben forog. Hónapok óta arra vágyott, hogy Márkkal lehessen, most mégis sokkal bonyolultabbnak tűnt minden. Hiába tudta, hogy a férfi is szereti őt, nem akart mindent kockára tenni, főleg mivel Márk nagyobb büntetést kapna.

Tíz perc, gondolta, és újra kettesben lesznek. Remélte, hogy lesz annyi ereje, hogy megmondja a férfinek, véget kell vetniük ennek a kapcsolatnak.

Mielőtt elindult, megbizonyosodott róla, hogy szobatársai már alszanak, majd halkan végigosont a folyosón. Márk már a kertben várta hatalmas mosollyal az arcán. Mikor Daniella odaért hozzá, meg akarta csókolni, ám a lány elfordította a fejét.

- Történet valami? - kérdezte aggódva, mert észrevette, hogy a lány kerüli a pillantását is. – Tettem valami rosszat?

- Nem, nem erről van szó. Csak beszélnünk kell. – Próbálta összeszedni a gondolatait, ám nehezen bírta megállni, hogy ne omoljon azonnal a férfi karjaiba.

- Rendben. Miről szeretnél beszélni? – Feszültsége nem csillapodott, egy rossz érzés kerítette hatalmába.

Laura néhány lépéssel eltávolodott a férfitől, és úgy kezdett el beszélni.

- Ami tegnap történt, nagy hiba volt. Nem szabadott volna így lennie. Úgy gondolom, mindkettőnknek jobb lenne, ha csak tanár – diák kapcsolat maradna közöttünk.

Márk megdöbbenve hallgatta, amit Daniella mond, nem akarta elhinni, hogy tényleg ezt mondta.

- Ez nem mondhatod komolyan! Azt mondtad, hogy szeretsz! Együtt mindent meg tudunk oldani! – Márk hevesen magához ölelte a lányt, hogy szavait nyomatékosítsa, ám ő eltolta magától.

- Sokkal jobb lesz így… - mondta, majd elindult vissza az épületbe, miközben már patakokban folytak a könnyei.

- Daniella… Kérlek… Szeretlek…

- Sajnálom… - szólt még vissza Daniella, ám tudta, ha megfordulna, nem tudná otthagyni a férfit, ezért beszaladt a hotelba, ám ahelyett, hogy visszament volt a szobába, az üres aula felé indult, és reménykedett benn, hogy Márk nem követi.

Egyedül akart lenni a fájdalmával, és a bűntudatával. Tudta, hogy nagyon megbántotta a férfit, és arra is csak halvány esélyt látott, hogy valaha is megbocsájt neki. Az esze azt mondta neki, hogy helyes döntést hozott, ám a sajgó szíve az ellenkezőjét súgta.

Hírek!

Sziasztok!

Mint azt már észrevehettétek, sajnos nem tudok minden nap új részt feltenni. Mióta folytatódott a suli, nem sok szabadidőm van, főleg mivel közeleg a félév. Ezért szerettem volna még a szünetben befejezni a történetet, ám ez nem jött össze, mivel nem akartam összecsapni. Ám így most csak heti egy frissel tudok szolgálni, és azzal is csak hétvégén. Nagyon sajnálom, de tényleg nincs időm, és energiám a tanulás mellett annyit írni. Remélem meg tudtok érteni, és továbbra is olvasni fogjátok a történetet.

Puszi: Vicky11

Ne ítélkezz! - 4. rész

Daniella néhány órával később Márk karjai között ébredt. Boldognak és nyugodtnak érezte magát, és mosolyogva figyelte az alvó férfit. Az ablakon csak a csillagok és a Hold fénye szűrődött be, de már kezdett hajnalodni. A lány nem akarta, hogy reggel bárki a férfi szobájában találja, ezért óvatosan kimászott az ágyból, összeszedte a ruháit, és beosont a fürdőszobába. Egy forró zuhany jót fog tenni, gondolta, ezért megnyitotta a csapot, és beállt a víz alá.

Hiába volt boldog, mégis most sokkal jobban össze volt zavarodva. Szeretett volna magyarázatot kapni a dolgokra, ám félt attól, hogy Márk mit mondana. Daniella elhatározta, hogy amint lehet, tisztázzák a dolgokat, de még nem volt rá felkészülve. Remélte, hogy nem csapott túl nagy zajt, és nem ébresztette fel a férfit, ám amikor kilépett a fürdőszobából Márk már ébren várta. Daniella egy pillanatra megtorpant, majd mintha természetes volna, a köntöséért ment, és elindult az ajtó felé.

- Ugye nem gondolod, hogy csak így elmehetsz? – szólalt meg Márk.

- Nem tudom, már fogalmam sincs róla, hogy mit gondolja – vallotta be őszintén Daniella, a férfi tekintetét kerülve.

- Gyere ide, kérlek – nyújtotta ki Márk a kezét.

Daniella néhány másodpercig hezitált, majd elfogadta a felé nyújtott kezet, és odabújt a férfihoz. Megnyugtatta, ahogy Márk átölelte, de mégis motoszkált benne a kérdés:

- Mi lesz most velünk? – Ismét nem nézett a férfi szemébe, már várta az elutasítását.

- Fogalmam sincs. Viszont egy valamit tudok… - A lány álla alá csúsztatta a kezét, és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen – Szeretlek.

Daniellát meglepte a férfi vallomása, és majd kiugrott a bőréből a boldogságtól.

- Én is szeretlek – mondta mosolyogva, és már éppen megcsókolta volna a férfit, amikor valaki kopogtatni kezdett az ajtón.

- Te jó ég, ki lehet az? – Daniella nagyon megrémült, és érezte, hogy a férfi is.

- Kovács tanár úr, bocsánat a zavarásért, de beszélhetnénk egy pillanatra?

Daniella rémülete fokozódott, ahogy meghallotta a tanárnője hangját.

- Semmi baj, menj be a fürdőszobába, majd szólok, ha kijöhetsz! Megpróbálom gyorsan lerázni – suttogta Márk, és megvárta, hogy a lány eltűnjön a fürdőben. – Jó reggelt tanárnő! Miben segíthetett? – nyitott ajtót a férfi, de nem állt szándékában beengedni a nőt.

- Remélem, nem én keltettem fel, de lassan a diákokat is fel kell ébreszteni. Megtenné, hogy beszél az idegenvezetőnkkel addig, míg én végig járom az emeletet, és beszélek Daniellával?

- Daniellával? Miről? – kérdezte aggódva a férfi, de a tanárnőnek ez fel sem tűnt.

- A szálloda igazgatója azt mondta, hogy valami hiba történet, és azt a szobát már kiadták másnak, de az egyik emeleti szobába tud betenni egy pótágyat. Amikor jöttem, úgy láttam, hogy már világított a lámpa Daniellánál, úgyhogy megyek és beszélek is vele – mondta és már el is indult a szoba felé.

- NE! – szólt utána Márk, mire a tanárnő megtorpant. – Úgy értem, hogy hagyja csak, majd én beszélek vele. Szerintem jobb lenne, ha minél előbb felkeltené a többieket, úgyis nehezen megy nekik a reggeli készülődés. – Márk idegesen várta a tanárnő válaszát, aki először meglepődött arcot vágott.

- Rendben, igaza van – mondta néhány másodperc gondolkodás után, majd a lépcső felé vette az irányt.

Daniella eközben a fürdőszobából hallgatózott, és alig várta már, hogy elmenjen a tanárnője. Nagyon ideges volt, és mikor Márk benyitott hozzá, ő nyomban szorosan átölelte.

- Semmi baj, drágám! Viszont jobb lenne, ha most visszamennél a szobádba. Hallottad, amit Erika tanárnő mondott?

- Igen, hallottam. De ha én most másik szobába kerülök, akkor mikor fogunk tudni beszélni?

- Egyenlőre még nem tudom, de biztos meg fogjuk tudni oldani. Szeretjük egymást, és csak ez a fontos. A többit majd megoldjuk valahogy.

- De éppen ez az! Hogyan fogjuk megoldani? Az ember nem fogják jó szemmel nézni, és te bajba is kerülhetsz miattam.

- Szerintem ezt ne most beszéljük meg, mert lassan mindenki fel fog ébredni, és bárkinek feltűnhet, hogy együtt töltöttük az éjszakát. Valahogy megszervezem, hogy este tudjunk találkozni.

- Rendben van. Szeretlek! – Daniella az ajtó felé indult, ám a férfi elkapta a karját.

- Én is szeretlek – mondta, majd megcsókolta a lány. A csóktól mindkettőjükben újra felizzott a vágy, ám a folyosó egyre zajosabb lett.

- Mennem kell – suttogta Daniella, és az ajtó felé indult.

- Várj, előbb körülnézek! – előzte meg a férfi, és kinézett az ajtón. – Rendben! Este találkozunk – engedte ki Daniellát az ajtón, és addig figyelte, míg a lány be nem ment a szobájában.

Sziasztok! Sajnos, ez a fejezet most nem sikerült túl jól, viszont egy kicsit hosszabb lesz a történet, mint terveztem.

Puszi: Vicky11

Ne ítélkezz! - 3. rész

Márk a szobájában rótta a köröket, és próbálta tisztázni magában az érzéseit. Szeptember óta figyelte már Daniellát, hamar feltűnt neki a lány szépsége, bája. Ám a diákja volt, ezért nem érezhetett semmit sem iránta. Igen, nem érezhetett volna… De Márkot vonzotta a lány, ha a közelében volt, mindig úgy érezte, hogy meg kell érintenie, és ha nem láthatta, mindig hiányzott neki. Most viszont teljesen összezavart mindent az a csók.

’ Minek kellett egyáltalán megcsókolnom? Lehet, hogy mindent elrontottam, hiszen szinte menekült előlem. De a szemeiben mást láttam… Vagy csak a képzeletem játszott velem…’ – gondolta magában Márk.

A kétségei nem hagyták nyugodni, mindenképpen beszélni akart Daniellával, viszont nem tudta mikor lenne megfelelő a pillanat. Négyszemközt akart maradni vele, nehogy valaki meghallja őket, ám fogalma sem volt róla, hogy oldhatná ezt meg. Ám hirtelen meghallotta, hogy csukódik a szomszéd szoba ajtaja, pont az ahol a lány lakik. Több sem kellett Márknak, kirontotta a szobából, és megragadta a meglepődött lány karját.

- Beszélnünk kell! Be tudnál jönni a szobámba egy percre? – kérdezte feszülten, miközben a folyosót kémlelte, majd választ sem várva maga után húzta a lányt.

Daniellára hamar átragadt a férfi idegessége, mivel sejtette, hogy nem egy sima tanár-diák beszélgetés fog zajlani.

- Tisztáznunk kell azt, ami a barlangban történt!

A férfi a szobában járkált, úgy érezte, menten felrobban az idegességtől. Ráadásul a lány jelenléte ismét felélesztette benne a vágyat. Nem akarta ezt érezni, tudta, hogy tilos. Mégis alig bírt ellenállni az érzéseinek és a vágyainak.

- Ne féljen, nem fogom senkinek sem elmesélni, ami történt – mondta a lány jeges hangon, miközben majd’ meghasadt a szíve. Az ablakhoz sétált, és folytatta. – Ha akarja, tekintheti meg nem történtnek a dolgot – de én nem fogom, gondolta a lány magában. Remélte, hamar véget ér ez a beszélgetés, mert úgy érezte, nem bírja tovább. Sejtette, hogy a férfi nem fog ugyanúgy érezni iránta, és számított az elutasítására is.

- De éppen ez a gond! Nem akarom, és nem is tudom elfelejteni a dolgot! – Daniella meglepődött, amikor a férfi hirtelen mögé lépett, mivel nem hallotta a lépteit. Márk maga felé fordította a lányt, és nagyon meglepődött a látványon, ugyanis nagy kövér könnycseppek gördültek le az arcáról. – Hiszen te sírsz! Valami rosszat mondtam?

- Én nem is… - kezdte a lány, de automatikusan végighúzta a kezét az arcán, és csodálkozott, hogy tényleg sír. – Ne haragudjon, észre sem vettem… – mentegetőzött volna, ám nem bírta befejezni a mondatot. A férfi ugyanis az arcára tette a kezét, és szép lassan törölgetni kezdte a könnycseppeket. A lányon bizsergés futott át, és az sem javított a helyzeten, amikor a férfi a szemébe nézett. A kék szemek rabul ejtették. Márk ujjait a lány arcáról a nyakára csúsztatta, és a többi könnycseppet ajkaival tüntette el. Daniella ereiben lüktetett a vér, a pulzusa egyre sebesebben vert. Márk ajkai a lány egész arcát bejárták, kivéve a száját. Csókokat lehet Daniella szemére, homlokára és a szája sarkába, ám ajkait kerülte. A lány térdei remegtek, alig bírt már megállni a lábán. A vágya nőttön nőtt, már gondolkodni sem tudott tisztán. Nem tudta, mi fog kisülni az egészből, de nem is érdekelte. Amikor a férfi hátrahúzódott, és mélyen a lány szemébe nézett, vágyat látott, és ugyanez tükröződött vissza Márk szeméből is. Márk várt még néhány pillanatig, mert nem akart semmit sem a lányra erőszakolni, ám mikor látta, hogy Daniella is éppúgy kívánja őt, mint ő a lányt, ajkaihoz érintette az övét. A csók először türelmes és gyengéd volt, ám vaddá, érzékivé vált. Márk a lány hátát simogatta a pólója alatt, miközben Daniella a férfi hajába fúrta ujjait, és szorosan magához húzta.

- Kívánlak… – búgta Márk fülébe, mikor ajkaik elváltak egymástól. Több sem kellett a férfinak. Karjaiba kapta Daniellát, az ágyhoz vitte, és finoman ráfektette.

- Biztos vagy benne, hogy ezt akarod? – kérdezte Márk, mielőtt újra megcsókolta volna a lányt.

- Igen, teljesen biztos vagyok – mondta. Magához húzta a férfit, és szorosan átölelte. – Viszont úgy érzem, hogy tudnod kell, hogy én még… Szóval, hogy még nem voltam soha senkivel. – Daniella érezte, hogy elvörösödik, de mindenképen tudatni akarta ezt a férfival.

Márk óvatosan, mintha porcelánból lenne, megcsókolta, és közben az arcát simogatta.

- Ne félj, nagyon fogok rád vigyázni – súgta Márk Daniella fülébe, miközben egy kicsit feljebb csúsztatta a lány hasáról a pólóját. Óvatos és gyengéd akart lenni, nem akart semmit elkapkodni. Amikor a lány melléhez ért, Daniella kéjesen felnyögött. Vágyott a férfi érintésére, arra, hogy bőrük összeérjen. Miközben a férfi ingjének gombjaival küzdött, látta, hogy mennyire remeg a keze. Ám mikor Márk a szájába vette a mellbimbóját, nem bírt mással foglalkozni. A teste súlytalanná vált, és sóhajok törtek fel a torkából. A férfi Daniella combjának belső felét simogatta, amitől a lány egész teste remegni kezdett, bőre felforrósodott. Márk csókokkal borította be Daniella testét a csípője felé haladva, miközben levette a lányról a nadrágját és a fehérneműjét. És mikor nyelvével rátalált nőiessége központjára, Daniella háta ívbe feszült. Márk érezte, hogy már nem bírja ő sem sokáig, és rajta is el fog uralkodni a vágy, ezért visszatért a lány szájához, és hosszú, forró csókot váltottak, miközben Daniellának végre sikerült lehámozni Márkról az inget és a nadrágot. Majd Márk beléhatolt, és együtt repültek tovább a gyönyört hozó csúcspont felé.

Részlet a 3. részből

Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy a tegnapi fejezet elmaradt! Ma amilyen gyorsan csak tudom, felrakom, de addig is itt van belőle egy kis részlet:

„- Beszélnünk kell! Be tudnál jönni a szobámba egy percre? – kérdezte Márk feszülten, miközben a folyosót kémlelte, majd választ sem várva maga után húzta a lányt.

Daniellára hamar átragadt a férfi idegessége, mivel sejtette, hogy nem egy sima tanár-diák beszélgetés fog zajlani.

- Tisztáznunk kell azt, ami a barlangban történt!”

Tettem fel chat-et is, oldalt, ha a ’Chat’ szóra kattintotok, ott megtaláljátok.

Ne ítélkezz! - 2. rész

Elkeseredetten és szótlanul ült egész úton, a szíve mélyén mégis örült Márk jelenlétének. Még magának sem merte beismerni, de jobban érezte magát, ha a férfi a közelében volt, még úgy is, hogy nem mutathatta ki az érzéseit.

Hirtelen másik tanára jelent meg abban a kocsiban, ahol a diákok nagy része utazott.

- Gyerekek, egy kis programváltozás történet. Amint megérkezünk a szállodába, mindenki elfoglalhatja majd a számára kijelölt szobát. Viszont csak fél órátok lesz a csomagolásra, mivel a barlanghoz csak idegenvezetővel lehet felmenni, aki csak ma ér rá. Tíz perc múlva leszállunk, és addig szeretném elmondani a szobabeosztást. – A tanárnő sorolni kezdte a szobaszámokat és a neveket, majd legutoljára Daniellához fordult. – Nagyon sajnálom, de sajnos te egyedül leszel, mivel a másik lány lemondta az utat. Egyébként a szobád a tizenegyes, közvetlenül a tanár úré mellett. Ha valamire szükséged lesz, biztos szólhatsz neki is.

Daniella nem bírt megszólalni a meglepettségtől, és azon töprengett, miért esküdtek össze ellene az égiek. Tény, hogy szerette a férfit a közelében tudni, még jobban örült volna annak, ha egy távolabbi szobába kerül. Már előre látta, hogy egész végig csak az fog a fejében járni, hogy csak egy fal választja el a szeretett férfitől, mégsem tehet semmit. Arra nem is emlékezett, hogy hogyan szállt le a vonatról, és jutott el a szobájáig – ahova a legszívesebben bezárkózott volna – csak arra lett figyelmes, hogy egyik osztálytársa kopogtat az ajtón.

- Daniella, nem jössz? Két perc és indulunk.

Mire a lány leért az aulába, már az egész csoport indulásra készen állt az idegenvezetővel együtt. És amint elindultak, a nő elkezdett mesélni a park és a barlang történetéről, és be nem állt a szája egészen addig, míg fel nem értek. Az út csak körülbelül félórás volt, a csapat mégis lihegve ért el a barlanghoz, ahol a kísérőjük újabb történetbe fogott. Daniella már nagyon unta ezt, ezért úgy döntött, hogy körülnéz inkább a barlangban, ami inkább hasonlított sziklarepedéshez, mint barlanghoz. Bent sötét volt, alig lehetett valamit látni, csak egy kevéske fény szűrődött be ahhoz a részhez, ahova a lány ment. Távol akart lenni mindenkitől, de különösen Márktól. Nagyon hosszú lesz ez a pár nap, gondolta, ám ekkor beleüközött valakibe.

- Elnézést, nem vettem észre, hogy… - Daniellában benn akadt a szó, amikor felnézett, és meglátta, hogy ki áll előtte.

- Semmi gond, Daniella. Én voltam figyelmetlen. – Márk érezte, hogy valami nincs rendben, mivel arra vágyott, hogy megcsókolja a lányt.

Egy ideig csak álltak, és próbáltak egymás szeméből kiolvasni valamit. Egyikük sem tudta, mi fog következni, de érezték a feszültséget. Márk kereste a szavakat, amellyel végre elmehet a lány közeléből, ám nem találta. Gondolatai csak Daniella szépsége körül jártak. A gyönyörű, igéző szemei és a csábító ajkai körül. Márk tudta, hogy még csak gondolnia sem szabad erre, hiszen a tanítványáról van szó. Ám nem bírt ellenállni a kísértésnek. Ajkait finoman Danielláéhoz érintette. A lány először meglepettséget érzett, ami hamar átadta helyét a vágynak. Márk gyengéden csókolta meg, amitől ő majd elolvadt a karjai között. Amikor Márk egy pillanatra hátrébb húzódott, hogy Daniella szemébe nézhessen, meglepődött, hogy a saját érzéseit látja visszatükröződni.

- Kovács tanár úr? – süvített bele hirtelen a néma csendbe az idegenvezető hangja, mire Daniella hirtelen hátrálni kezdett Márk karjai közül, majd kiszaladt a barlangból. Még hallotta, amint az idegenvezető közli, hogy már nagyon aggódott amiatt, hogy a tanár úr eltévedt a barlangban, és már vissza kell indulniuk.

Ám azt, hogy mi történt ezután Daniella nem várta meg, hanem elindult vissza a szállodába. Nem érdekelte, hogy mit fognak szólni a barátai vagy a tanárnője, csak távolt akart kerülni Márktól. Nem értette, mi volt ez az egész, miért csókolta meg a férfi. Össze volt zavarodva, és nem talált semmi értelmes magyarázatot a férfi viselkedésére. Az teljes képtelenség, hogy Márk bármit is érezzen irántam, gondolta magában a lány, és közben visszaért a szállodához. A szobájához érve magára zárta az ajtót, és nagyon örült annak, hogy nem kell senkivel sem megosztoznia rajta. Viszont a magány sem oldott meg a problémáját. Hiába töprengett órákon át, mindig csak arra a megállapításra jutott, hogy a férfi biztos csak véletlenül csókolta meg, a pillanat hevében, és közben nem is érzett semmit.

- Felesleg hiú ábrándokat szőnöm – mondta magának Daniella fennhangon, és úgy döntött, hogy a friss levegő jót tenne neki, ezért felvette a köntösét, kilépett a folyosóra, majd a terasz felé indult.