Ne ítélkezz! - 4. rész

Daniella néhány órával később Márk karjai között ébredt. Boldognak és nyugodtnak érezte magát, és mosolyogva figyelte az alvó férfit. Az ablakon csak a csillagok és a Hold fénye szűrődött be, de már kezdett hajnalodni. A lány nem akarta, hogy reggel bárki a férfi szobájában találja, ezért óvatosan kimászott az ágyból, összeszedte a ruháit, és beosont a fürdőszobába. Egy forró zuhany jót fog tenni, gondolta, ezért megnyitotta a csapot, és beállt a víz alá.

Hiába volt boldog, mégis most sokkal jobban össze volt zavarodva. Szeretett volna magyarázatot kapni a dolgokra, ám félt attól, hogy Márk mit mondana. Daniella elhatározta, hogy amint lehet, tisztázzák a dolgokat, de még nem volt rá felkészülve. Remélte, hogy nem csapott túl nagy zajt, és nem ébresztette fel a férfit, ám amikor kilépett a fürdőszobából Márk már ébren várta. Daniella egy pillanatra megtorpant, majd mintha természetes volna, a köntöséért ment, és elindult az ajtó felé.

- Ugye nem gondolod, hogy csak így elmehetsz? – szólalt meg Márk.

- Nem tudom, már fogalmam sincs róla, hogy mit gondolja – vallotta be őszintén Daniella, a férfi tekintetét kerülve.

- Gyere ide, kérlek – nyújtotta ki Márk a kezét.

Daniella néhány másodpercig hezitált, majd elfogadta a felé nyújtott kezet, és odabújt a férfihoz. Megnyugtatta, ahogy Márk átölelte, de mégis motoszkált benne a kérdés:

- Mi lesz most velünk? – Ismét nem nézett a férfi szemébe, már várta az elutasítását.

- Fogalmam sincs. Viszont egy valamit tudok… - A lány álla alá csúsztatta a kezét, és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen – Szeretlek.

Daniellát meglepte a férfi vallomása, és majd kiugrott a bőréből a boldogságtól.

- Én is szeretlek – mondta mosolyogva, és már éppen megcsókolta volna a férfit, amikor valaki kopogtatni kezdett az ajtón.

- Te jó ég, ki lehet az? – Daniella nagyon megrémült, és érezte, hogy a férfi is.

- Kovács tanár úr, bocsánat a zavarásért, de beszélhetnénk egy pillanatra?

Daniella rémülete fokozódott, ahogy meghallotta a tanárnője hangját.

- Semmi baj, menj be a fürdőszobába, majd szólok, ha kijöhetsz! Megpróbálom gyorsan lerázni – suttogta Márk, és megvárta, hogy a lány eltűnjön a fürdőben. – Jó reggelt tanárnő! Miben segíthetett? – nyitott ajtót a férfi, de nem állt szándékában beengedni a nőt.

- Remélem, nem én keltettem fel, de lassan a diákokat is fel kell ébreszteni. Megtenné, hogy beszél az idegenvezetőnkkel addig, míg én végig járom az emeletet, és beszélek Daniellával?

- Daniellával? Miről? – kérdezte aggódva a férfi, de a tanárnőnek ez fel sem tűnt.

- A szálloda igazgatója azt mondta, hogy valami hiba történet, és azt a szobát már kiadták másnak, de az egyik emeleti szobába tud betenni egy pótágyat. Amikor jöttem, úgy láttam, hogy már világított a lámpa Daniellánál, úgyhogy megyek és beszélek is vele – mondta és már el is indult a szoba felé.

- NE! – szólt utána Márk, mire a tanárnő megtorpant. – Úgy értem, hogy hagyja csak, majd én beszélek vele. Szerintem jobb lenne, ha minél előbb felkeltené a többieket, úgyis nehezen megy nekik a reggeli készülődés. – Márk idegesen várta a tanárnő válaszát, aki először meglepődött arcot vágott.

- Rendben, igaza van – mondta néhány másodperc gondolkodás után, majd a lépcső felé vette az irányt.

Daniella eközben a fürdőszobából hallgatózott, és alig várta már, hogy elmenjen a tanárnője. Nagyon ideges volt, és mikor Márk benyitott hozzá, ő nyomban szorosan átölelte.

- Semmi baj, drágám! Viszont jobb lenne, ha most visszamennél a szobádba. Hallottad, amit Erika tanárnő mondott?

- Igen, hallottam. De ha én most másik szobába kerülök, akkor mikor fogunk tudni beszélni?

- Egyenlőre még nem tudom, de biztos meg fogjuk tudni oldani. Szeretjük egymást, és csak ez a fontos. A többit majd megoldjuk valahogy.

- De éppen ez az! Hogyan fogjuk megoldani? Az ember nem fogják jó szemmel nézni, és te bajba is kerülhetsz miattam.

- Szerintem ezt ne most beszéljük meg, mert lassan mindenki fel fog ébredni, és bárkinek feltűnhet, hogy együtt töltöttük az éjszakát. Valahogy megszervezem, hogy este tudjunk találkozni.

- Rendben van. Szeretlek! – Daniella az ajtó felé indult, ám a férfi elkapta a karját.

- Én is szeretlek – mondta, majd megcsókolta a lány. A csóktól mindkettőjükben újra felizzott a vágy, ám a folyosó egyre zajosabb lett.

- Mennem kell – suttogta Daniella, és az ajtó felé indult.

- Várj, előbb körülnézek! – előzte meg a férfi, és kinézett az ajtón. – Rendben! Este találkozunk – engedte ki Daniellát az ajtón, és addig figyelte, míg a lány be nem ment a szobájában.

Sziasztok! Sajnos, ez a fejezet most nem sikerült túl jól, viszont egy kicsit hosszabb lesz a történet, mint terveztem.

Puszi: Vicky11