Ne ítélkezz! - 3. rész

Márk a szobájában rótta a köröket, és próbálta tisztázni magában az érzéseit. Szeptember óta figyelte már Daniellát, hamar feltűnt neki a lány szépsége, bája. Ám a diákja volt, ezért nem érezhetett semmit sem iránta. Igen, nem érezhetett volna… De Márkot vonzotta a lány, ha a közelében volt, mindig úgy érezte, hogy meg kell érintenie, és ha nem láthatta, mindig hiányzott neki. Most viszont teljesen összezavart mindent az a csók.

’ Minek kellett egyáltalán megcsókolnom? Lehet, hogy mindent elrontottam, hiszen szinte menekült előlem. De a szemeiben mást láttam… Vagy csak a képzeletem játszott velem…’ – gondolta magában Márk.

A kétségei nem hagyták nyugodni, mindenképpen beszélni akart Daniellával, viszont nem tudta mikor lenne megfelelő a pillanat. Négyszemközt akart maradni vele, nehogy valaki meghallja őket, ám fogalma sem volt róla, hogy oldhatná ezt meg. Ám hirtelen meghallotta, hogy csukódik a szomszéd szoba ajtaja, pont az ahol a lány lakik. Több sem kellett Márknak, kirontotta a szobából, és megragadta a meglepődött lány karját.

- Beszélnünk kell! Be tudnál jönni a szobámba egy percre? – kérdezte feszülten, miközben a folyosót kémlelte, majd választ sem várva maga után húzta a lányt.

Daniellára hamar átragadt a férfi idegessége, mivel sejtette, hogy nem egy sima tanár-diák beszélgetés fog zajlani.

- Tisztáznunk kell azt, ami a barlangban történt!

A férfi a szobában járkált, úgy érezte, menten felrobban az idegességtől. Ráadásul a lány jelenléte ismét felélesztette benne a vágyat. Nem akarta ezt érezni, tudta, hogy tilos. Mégis alig bírt ellenállni az érzéseinek és a vágyainak.

- Ne féljen, nem fogom senkinek sem elmesélni, ami történt – mondta a lány jeges hangon, miközben majd’ meghasadt a szíve. Az ablakhoz sétált, és folytatta. – Ha akarja, tekintheti meg nem történtnek a dolgot – de én nem fogom, gondolta a lány magában. Remélte, hamar véget ér ez a beszélgetés, mert úgy érezte, nem bírja tovább. Sejtette, hogy a férfi nem fog ugyanúgy érezni iránta, és számított az elutasítására is.

- De éppen ez a gond! Nem akarom, és nem is tudom elfelejteni a dolgot! – Daniella meglepődött, amikor a férfi hirtelen mögé lépett, mivel nem hallotta a lépteit. Márk maga felé fordította a lányt, és nagyon meglepődött a látványon, ugyanis nagy kövér könnycseppek gördültek le az arcáról. – Hiszen te sírsz! Valami rosszat mondtam?

- Én nem is… - kezdte a lány, de automatikusan végighúzta a kezét az arcán, és csodálkozott, hogy tényleg sír. – Ne haragudjon, észre sem vettem… – mentegetőzött volna, ám nem bírta befejezni a mondatot. A férfi ugyanis az arcára tette a kezét, és szép lassan törölgetni kezdte a könnycseppeket. A lányon bizsergés futott át, és az sem javított a helyzeten, amikor a férfi a szemébe nézett. A kék szemek rabul ejtették. Márk ujjait a lány arcáról a nyakára csúsztatta, és a többi könnycseppet ajkaival tüntette el. Daniella ereiben lüktetett a vér, a pulzusa egyre sebesebben vert. Márk ajkai a lány egész arcát bejárták, kivéve a száját. Csókokat lehet Daniella szemére, homlokára és a szája sarkába, ám ajkait kerülte. A lány térdei remegtek, alig bírt már megállni a lábán. A vágya nőttön nőtt, már gondolkodni sem tudott tisztán. Nem tudta, mi fog kisülni az egészből, de nem is érdekelte. Amikor a férfi hátrahúzódott, és mélyen a lány szemébe nézett, vágyat látott, és ugyanez tükröződött vissza Márk szeméből is. Márk várt még néhány pillanatig, mert nem akart semmit sem a lányra erőszakolni, ám mikor látta, hogy Daniella is éppúgy kívánja őt, mint ő a lányt, ajkaihoz érintette az övét. A csók először türelmes és gyengéd volt, ám vaddá, érzékivé vált. Márk a lány hátát simogatta a pólója alatt, miközben Daniella a férfi hajába fúrta ujjait, és szorosan magához húzta.

- Kívánlak… – búgta Márk fülébe, mikor ajkaik elváltak egymástól. Több sem kellett a férfinak. Karjaiba kapta Daniellát, az ágyhoz vitte, és finoman ráfektette.

- Biztos vagy benne, hogy ezt akarod? – kérdezte Márk, mielőtt újra megcsókolta volna a lányt.

- Igen, teljesen biztos vagyok – mondta. Magához húzta a férfit, és szorosan átölelte. – Viszont úgy érzem, hogy tudnod kell, hogy én még… Szóval, hogy még nem voltam soha senkivel. – Daniella érezte, hogy elvörösödik, de mindenképen tudatni akarta ezt a férfival.

Márk óvatosan, mintha porcelánból lenne, megcsókolta, és közben az arcát simogatta.

- Ne félj, nagyon fogok rád vigyázni – súgta Márk Daniella fülébe, miközben egy kicsit feljebb csúsztatta a lány hasáról a pólóját. Óvatos és gyengéd akart lenni, nem akart semmit elkapkodni. Amikor a lány melléhez ért, Daniella kéjesen felnyögött. Vágyott a férfi érintésére, arra, hogy bőrük összeérjen. Miközben a férfi ingjének gombjaival küzdött, látta, hogy mennyire remeg a keze. Ám mikor Márk a szájába vette a mellbimbóját, nem bírt mással foglalkozni. A teste súlytalanná vált, és sóhajok törtek fel a torkából. A férfi Daniella combjának belső felét simogatta, amitől a lány egész teste remegni kezdett, bőre felforrósodott. Márk csókokkal borította be Daniella testét a csípője felé haladva, miközben levette a lányról a nadrágját és a fehérneműjét. És mikor nyelvével rátalált nőiessége központjára, Daniella háta ívbe feszült. Márk érezte, hogy már nem bírja ő sem sokáig, és rajta is el fog uralkodni a vágy, ezért visszatért a lány szájához, és hosszú, forró csókot váltottak, miközben Daniellának végre sikerült lehámozni Márkról az inget és a nadrágot. Majd Márk beléhatolt, és együtt repültek tovább a gyönyört hozó csúcspont felé.

Részlet a 3. részből

Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy a tegnapi fejezet elmaradt! Ma amilyen gyorsan csak tudom, felrakom, de addig is itt van belőle egy kis részlet:

„- Beszélnünk kell! Be tudnál jönni a szobámba egy percre? – kérdezte Márk feszülten, miközben a folyosót kémlelte, majd választ sem várva maga után húzta a lányt.

Daniellára hamar átragadt a férfi idegessége, mivel sejtette, hogy nem egy sima tanár-diák beszélgetés fog zajlani.

- Tisztáznunk kell azt, ami a barlangban történt!”

Tettem fel chat-et is, oldalt, ha a ’Chat’ szóra kattintotok, ott megtaláljátok.

Ne ítélkezz! - 2. rész

Elkeseredetten és szótlanul ült egész úton, a szíve mélyén mégis örült Márk jelenlétének. Még magának sem merte beismerni, de jobban érezte magát, ha a férfi a közelében volt, még úgy is, hogy nem mutathatta ki az érzéseit.

Hirtelen másik tanára jelent meg abban a kocsiban, ahol a diákok nagy része utazott.

- Gyerekek, egy kis programváltozás történet. Amint megérkezünk a szállodába, mindenki elfoglalhatja majd a számára kijelölt szobát. Viszont csak fél órátok lesz a csomagolásra, mivel a barlanghoz csak idegenvezetővel lehet felmenni, aki csak ma ér rá. Tíz perc múlva leszállunk, és addig szeretném elmondani a szobabeosztást. – A tanárnő sorolni kezdte a szobaszámokat és a neveket, majd legutoljára Daniellához fordult. – Nagyon sajnálom, de sajnos te egyedül leszel, mivel a másik lány lemondta az utat. Egyébként a szobád a tizenegyes, közvetlenül a tanár úré mellett. Ha valamire szükséged lesz, biztos szólhatsz neki is.

Daniella nem bírt megszólalni a meglepettségtől, és azon töprengett, miért esküdtek össze ellene az égiek. Tény, hogy szerette a férfit a közelében tudni, még jobban örült volna annak, ha egy távolabbi szobába kerül. Már előre látta, hogy egész végig csak az fog a fejében járni, hogy csak egy fal választja el a szeretett férfitől, mégsem tehet semmit. Arra nem is emlékezett, hogy hogyan szállt le a vonatról, és jutott el a szobájáig – ahova a legszívesebben bezárkózott volna – csak arra lett figyelmes, hogy egyik osztálytársa kopogtat az ajtón.

- Daniella, nem jössz? Két perc és indulunk.

Mire a lány leért az aulába, már az egész csoport indulásra készen állt az idegenvezetővel együtt. És amint elindultak, a nő elkezdett mesélni a park és a barlang történetéről, és be nem állt a szája egészen addig, míg fel nem értek. Az út csak körülbelül félórás volt, a csapat mégis lihegve ért el a barlanghoz, ahol a kísérőjük újabb történetbe fogott. Daniella már nagyon unta ezt, ezért úgy döntött, hogy körülnéz inkább a barlangban, ami inkább hasonlított sziklarepedéshez, mint barlanghoz. Bent sötét volt, alig lehetett valamit látni, csak egy kevéske fény szűrődött be ahhoz a részhez, ahova a lány ment. Távol akart lenni mindenkitől, de különösen Márktól. Nagyon hosszú lesz ez a pár nap, gondolta, ám ekkor beleüközött valakibe.

- Elnézést, nem vettem észre, hogy… - Daniellában benn akadt a szó, amikor felnézett, és meglátta, hogy ki áll előtte.

- Semmi gond, Daniella. Én voltam figyelmetlen. – Márk érezte, hogy valami nincs rendben, mivel arra vágyott, hogy megcsókolja a lányt.

Egy ideig csak álltak, és próbáltak egymás szeméből kiolvasni valamit. Egyikük sem tudta, mi fog következni, de érezték a feszültséget. Márk kereste a szavakat, amellyel végre elmehet a lány közeléből, ám nem találta. Gondolatai csak Daniella szépsége körül jártak. A gyönyörű, igéző szemei és a csábító ajkai körül. Márk tudta, hogy még csak gondolnia sem szabad erre, hiszen a tanítványáról van szó. Ám nem bírt ellenállni a kísértésnek. Ajkait finoman Danielláéhoz érintette. A lány először meglepettséget érzett, ami hamar átadta helyét a vágynak. Márk gyengéden csókolta meg, amitől ő majd elolvadt a karjai között. Amikor Márk egy pillanatra hátrébb húzódott, hogy Daniella szemébe nézhessen, meglepődött, hogy a saját érzéseit látja visszatükröződni.

- Kovács tanár úr? – süvített bele hirtelen a néma csendbe az idegenvezető hangja, mire Daniella hirtelen hátrálni kezdett Márk karjai közül, majd kiszaladt a barlangból. Még hallotta, amint az idegenvezető közli, hogy már nagyon aggódott amiatt, hogy a tanár úr eltévedt a barlangban, és már vissza kell indulniuk.

Ám azt, hogy mi történt ezután Daniella nem várta meg, hanem elindult vissza a szállodába. Nem érdekelte, hogy mit fognak szólni a barátai vagy a tanárnője, csak távolt akart kerülni Márktól. Nem értette, mi volt ez az egész, miért csókolta meg a férfi. Össze volt zavarodva, és nem talált semmi értelmes magyarázatot a férfi viselkedésére. Az teljes képtelenség, hogy Márk bármit is érezzen irántam, gondolta magában a lány, és közben visszaért a szállodához. A szobájához érve magára zárta az ajtót, és nagyon örült annak, hogy nem kell senkivel sem megosztoznia rajta. Viszont a magány sem oldott meg a problémáját. Hiába töprengett órákon át, mindig csak arra a megállapításra jutott, hogy a férfi biztos csak véletlenül csókolta meg, a pillanat hevében, és közben nem is érzett semmit.

- Felesleg hiú ábrándokat szőnöm – mondta magának Daniella fennhangon, és úgy döntött, hogy a friss levegő jót tenne neki, ezért felvette a köntösét, kilépett a folyosóra, majd a terasz felé indult.

Ne ítélkezz! - 1. rész

- Sziasztok! Rohannom kell, különben lekésem a vonatot! – kiáltott fel Daniella a szüleinek az emeletre.

- De hát nem is reggeliztél! Legalább egy teát igyál!- Daniella édesanyja már majdnem leért a konyhába, amikor lánya épp kilépett a házból.

- Köszi anyu, de nem vagyok éhes. Majd veszek valamit az állomáson – mondta anyja megnyugtatása miatt, majd visszaszaladt, és adott két puszit az arcára.

- Rendben! Vigyázz magadra! Szeretlek.

- Én is téged! Szia, apu – kiáltott fel még egyszer az emeletre.

- Szia, kicsim! Légy jó, és kerüld el a fiúkat, különben…

Daniella nem várta meg, hogy apja befejezze a mondatát, hanem nevetve elindult az állomás felé. Kívülről fújta már apja véleményét a vele egykorú fiúkról: hogy őket csak a szex érdekli, hogy csak kihasználják a lányokat, blablabla… Ám ha tudná, hogy Daniellát egy nála hét évvel idősebb férfi érdekli, aki ezen felül még a tanára is…. A lány sokat szenvedett már a férfi miatt, ám senkinek nem beszélt róla. Daniella már az évnyitó napján felfigyelt az új tanárra, ám ekkor még nem érzett iránta semmi komolyat. Viszont közben kiderült, hogy ő lesz a lány új matektanára. Daniella szépen lassan beleszeretett a férfibe, hiába tudta, hogy ez a szerelem lehetetlen. Egy idő után matekórára sem szívesen járt be, főleg miután rájött, hogy nem az anyagra, hanem csak Márkra, a tanárra figyel. Arra, ahogyan az ajkait mozgatja, a járására és a kézmozdulataira.

Viszont Daniella tudta, hogy nem lehet más kapcsolat köztük, mint tanár és diák. Még a barátnőinek sem mert beszélni a dolgokról, és az is megfordult a fejében, hogy iskolát vált. Ám ezt az ötletet hamar elvetette, mert nem volt semmi értelmes magyarázata a szüleinek, mivel mindig csak jó dolgokat mondott a suliról, és tényleg szeretett is oda járni.

Daniella alig várta már az őszi szünet kezdetét, ugyanis egy hétre tanulmányi kirándulásra mennek két tanárukkal, akik közül egyik sem Márk.

Az állomásra érve két osztálytársát már ott találta, és tíz percen belül mindenki megérkezett, az egyik kísérő tanáron kívül. Daniella a barátnőivel beszélgetett, az ajtónak háttal állva, ám amikor meghallott a hangot, nem akart hinni a fülének.

- Elnézést a késésért! Remélem, nem vártok rám régóta.

- Dehogyis, Márk! Köszönjük, hogy eljön velünk – szólalt meg Daniella tanárnője, miközben a lány kereste az indokokat arra, hogy miért szeretne itthon maradni, ám nem talált egyetlen megfelelőt sem, ezért nem maradt más választása, mint felszállni a többi diákkal a vonatra.

Hát ez lenne az első rész. Tudom, hogy nagyon rövidke volt, de a következő már kicsit hosszabb, és eseménydúsabb lesz. Kérlek, írjátok meg, mit gondoltok róla!

Folytatás: holnap! :)

Puszi: Vicky11

Sziasztok!

Sziasztok!
Erre az oldalra Daniella és Márk története fog felkerülni.
Remélem tetszeni fog majd nektek ez a rövidke kis irományom, amelyből december 31-ig minden nap felteszek majd egy részt. :)
Puszi: Vicky11