Ne ítélkezz! - 1. rész

- Sziasztok! Rohannom kell, különben lekésem a vonatot! – kiáltott fel Daniella a szüleinek az emeletre.

- De hát nem is reggeliztél! Legalább egy teát igyál!- Daniella édesanyja már majdnem leért a konyhába, amikor lánya épp kilépett a házból.

- Köszi anyu, de nem vagyok éhes. Majd veszek valamit az állomáson – mondta anyja megnyugtatása miatt, majd visszaszaladt, és adott két puszit az arcára.

- Rendben! Vigyázz magadra! Szeretlek.

- Én is téged! Szia, apu – kiáltott fel még egyszer az emeletre.

- Szia, kicsim! Légy jó, és kerüld el a fiúkat, különben…

Daniella nem várta meg, hogy apja befejezze a mondatát, hanem nevetve elindult az állomás felé. Kívülről fújta már apja véleményét a vele egykorú fiúkról: hogy őket csak a szex érdekli, hogy csak kihasználják a lányokat, blablabla… Ám ha tudná, hogy Daniellát egy nála hét évvel idősebb férfi érdekli, aki ezen felül még a tanára is…. A lány sokat szenvedett már a férfi miatt, ám senkinek nem beszélt róla. Daniella már az évnyitó napján felfigyelt az új tanárra, ám ekkor még nem érzett iránta semmi komolyat. Viszont közben kiderült, hogy ő lesz a lány új matektanára. Daniella szépen lassan beleszeretett a férfibe, hiába tudta, hogy ez a szerelem lehetetlen. Egy idő után matekórára sem szívesen járt be, főleg miután rájött, hogy nem az anyagra, hanem csak Márkra, a tanárra figyel. Arra, ahogyan az ajkait mozgatja, a járására és a kézmozdulataira.

Viszont Daniella tudta, hogy nem lehet más kapcsolat köztük, mint tanár és diák. Még a barátnőinek sem mert beszélni a dolgokról, és az is megfordult a fejében, hogy iskolát vált. Ám ezt az ötletet hamar elvetette, mert nem volt semmi értelmes magyarázata a szüleinek, mivel mindig csak jó dolgokat mondott a suliról, és tényleg szeretett is oda járni.

Daniella alig várta már az őszi szünet kezdetét, ugyanis egy hétre tanulmányi kirándulásra mennek két tanárukkal, akik közül egyik sem Márk.

Az állomásra érve két osztálytársát már ott találta, és tíz percen belül mindenki megérkezett, az egyik kísérő tanáron kívül. Daniella a barátnőivel beszélgetett, az ajtónak háttal állva, ám amikor meghallott a hangot, nem akart hinni a fülének.

- Elnézést a késésért! Remélem, nem vártok rám régóta.

- Dehogyis, Márk! Köszönjük, hogy eljön velünk – szólalt meg Daniella tanárnője, miközben a lány kereste az indokokat arra, hogy miért szeretne itthon maradni, ám nem talált egyetlen megfelelőt sem, ezért nem maradt más választása, mint felszállni a többi diákkal a vonatra.

Hát ez lenne az első rész. Tudom, hogy nagyon rövidke volt, de a következő már kicsit hosszabb, és eseménydúsabb lesz. Kérlek, írjátok meg, mit gondoltok róla!

Folytatás: holnap! :)

Puszi: Vicky11