Ne ítélkezz! - 3. rész

Márk a szobájában rótta a köröket, és próbálta tisztázni magában az érzéseit. Szeptember óta figyelte már Daniellát, hamar feltűnt neki a lány szépsége, bája. Ám a diákja volt, ezért nem érezhetett semmit sem iránta. Igen, nem érezhetett volna… De Márkot vonzotta a lány, ha a közelében volt, mindig úgy érezte, hogy meg kell érintenie, és ha nem láthatta, mindig hiányzott neki. Most viszont teljesen összezavart mindent az a csók.

’ Minek kellett egyáltalán megcsókolnom? Lehet, hogy mindent elrontottam, hiszen szinte menekült előlem. De a szemeiben mást láttam… Vagy csak a képzeletem játszott velem…’ – gondolta magában Márk.

A kétségei nem hagyták nyugodni, mindenképpen beszélni akart Daniellával, viszont nem tudta mikor lenne megfelelő a pillanat. Négyszemközt akart maradni vele, nehogy valaki meghallja őket, ám fogalma sem volt róla, hogy oldhatná ezt meg. Ám hirtelen meghallotta, hogy csukódik a szomszéd szoba ajtaja, pont az ahol a lány lakik. Több sem kellett Márknak, kirontotta a szobából, és megragadta a meglepődött lány karját.

- Beszélnünk kell! Be tudnál jönni a szobámba egy percre? – kérdezte feszülten, miközben a folyosót kémlelte, majd választ sem várva maga után húzta a lányt.

Daniellára hamar átragadt a férfi idegessége, mivel sejtette, hogy nem egy sima tanár-diák beszélgetés fog zajlani.

- Tisztáznunk kell azt, ami a barlangban történt!

A férfi a szobában járkált, úgy érezte, menten felrobban az idegességtől. Ráadásul a lány jelenléte ismét felélesztette benne a vágyat. Nem akarta ezt érezni, tudta, hogy tilos. Mégis alig bírt ellenállni az érzéseinek és a vágyainak.

- Ne féljen, nem fogom senkinek sem elmesélni, ami történt – mondta a lány jeges hangon, miközben majd’ meghasadt a szíve. Az ablakhoz sétált, és folytatta. – Ha akarja, tekintheti meg nem történtnek a dolgot – de én nem fogom, gondolta a lány magában. Remélte, hamar véget ér ez a beszélgetés, mert úgy érezte, nem bírja tovább. Sejtette, hogy a férfi nem fog ugyanúgy érezni iránta, és számított az elutasítására is.

- De éppen ez a gond! Nem akarom, és nem is tudom elfelejteni a dolgot! – Daniella meglepődött, amikor a férfi hirtelen mögé lépett, mivel nem hallotta a lépteit. Márk maga felé fordította a lányt, és nagyon meglepődött a látványon, ugyanis nagy kövér könnycseppek gördültek le az arcáról. – Hiszen te sírsz! Valami rosszat mondtam?

- Én nem is… - kezdte a lány, de automatikusan végighúzta a kezét az arcán, és csodálkozott, hogy tényleg sír. – Ne haragudjon, észre sem vettem… – mentegetőzött volna, ám nem bírta befejezni a mondatot. A férfi ugyanis az arcára tette a kezét, és szép lassan törölgetni kezdte a könnycseppeket. A lányon bizsergés futott át, és az sem javított a helyzeten, amikor a férfi a szemébe nézett. A kék szemek rabul ejtették. Márk ujjait a lány arcáról a nyakára csúsztatta, és a többi könnycseppet ajkaival tüntette el. Daniella ereiben lüktetett a vér, a pulzusa egyre sebesebben vert. Márk ajkai a lány egész arcát bejárták, kivéve a száját. Csókokat lehet Daniella szemére, homlokára és a szája sarkába, ám ajkait kerülte. A lány térdei remegtek, alig bírt már megállni a lábán. A vágya nőttön nőtt, már gondolkodni sem tudott tisztán. Nem tudta, mi fog kisülni az egészből, de nem is érdekelte. Amikor a férfi hátrahúzódott, és mélyen a lány szemébe nézett, vágyat látott, és ugyanez tükröződött vissza Márk szeméből is. Márk várt még néhány pillanatig, mert nem akart semmit sem a lányra erőszakolni, ám mikor látta, hogy Daniella is éppúgy kívánja őt, mint ő a lányt, ajkaihoz érintette az övét. A csók először türelmes és gyengéd volt, ám vaddá, érzékivé vált. Márk a lány hátát simogatta a pólója alatt, miközben Daniella a férfi hajába fúrta ujjait, és szorosan magához húzta.

- Kívánlak… – búgta Márk fülébe, mikor ajkaik elváltak egymástól. Több sem kellett a férfinak. Karjaiba kapta Daniellát, az ágyhoz vitte, és finoman ráfektette.

- Biztos vagy benne, hogy ezt akarod? – kérdezte Márk, mielőtt újra megcsókolta volna a lányt.

- Igen, teljesen biztos vagyok – mondta. Magához húzta a férfit, és szorosan átölelte. – Viszont úgy érzem, hogy tudnod kell, hogy én még… Szóval, hogy még nem voltam soha senkivel. – Daniella érezte, hogy elvörösödik, de mindenképen tudatni akarta ezt a férfival.

Márk óvatosan, mintha porcelánból lenne, megcsókolta, és közben az arcát simogatta.

- Ne félj, nagyon fogok rád vigyázni – súgta Márk Daniella fülébe, miközben egy kicsit feljebb csúsztatta a lány hasáról a pólóját. Óvatos és gyengéd akart lenni, nem akart semmit elkapkodni. Amikor a lány melléhez ért, Daniella kéjesen felnyögött. Vágyott a férfi érintésére, arra, hogy bőrük összeérjen. Miközben a férfi ingjének gombjaival küzdött, látta, hogy mennyire remeg a keze. Ám mikor Márk a szájába vette a mellbimbóját, nem bírt mással foglalkozni. A teste súlytalanná vált, és sóhajok törtek fel a torkából. A férfi Daniella combjának belső felét simogatta, amitől a lány egész teste remegni kezdett, bőre felforrósodott. Márk csókokkal borította be Daniella testét a csípője felé haladva, miközben levette a lányról a nadrágját és a fehérneműjét. És mikor nyelvével rátalált nőiessége központjára, Daniella háta ívbe feszült. Márk érezte, hogy már nem bírja ő sem sokáig, és rajta is el fog uralkodni a vágy, ezért visszatért a lány szájához, és hosszú, forró csókot váltottak, miközben Daniellának végre sikerült lehámozni Márkról az inget és a nadrágot. Majd Márk beléhatolt, és együtt repültek tovább a gyönyört hozó csúcspont felé.